Uniós elvárásoknak megfelelően, január elsejétől itthon is liberalizálták a villamosenergia piacát. Az új szabályozás hatálybalépésével megszűnt a korábbi kettős – közüzemi és szabadpiaci – modell, helyét a tiszta versenypiaci modell vette át. A kissé bonyolult szabályozás középpontjában a villamos energiáról szóló, 2007. évi LXXXVI. Tv. áll, melyet több minisztériumi rendelet egészít ki.

Versenypiaci modell

Az új modell keretében a felhasználók (fogyasztók) illetve a kereskedők szabadpiaci körülmények között szerezhetnek be villamos energiát, amit a termelők ugyanilyen körülmények között értékesíthetnek. A szabadpiaci modell azonban bizonyos korlátok nélkül nem érvényesül, az új törvény értelmében ugyanis a lakossági fogyasztók és a kisvállalkozások szűk köre „egyetemes szolgáltatásra” jogosult.

A törvény magyarázata szerint az egyetemes szolgáltatás keretében a fogyasztók az egyetemes szolgáltatóktól meghatározott minőségű villamos energiát vásárolhatnak, méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható áron. Az új modell szerint a nagyfogyasztók kizárólag szabadpiaci viszonyok között szerezhetik be a villamos energiát, a lakossági fogyasztók pedig választhatnak, hogy a szolgáltatóktól a szigorúbb követelményeknek megfelelő, egyetemes szolgáltatást veszik-e igénybe, vagy kilépnek a teljesen szabad piacra. Ha a fogyasztók az egyetemes (korábbi közüzemi) szolgáltatás mellett döntenek, semmi tennivalójuk nincs a felhasználói szerződés módosításával kapcsolatban, a jogszabály ugyanis biztosítja a jogutódlást a korábbi közüzemi szerződések és az egyetemes szolgáltatási szerződés között.

­­

 Olvasónk a következő kérdéssel fordult szakértőnkhöz:

Újabban azt tapasztalom, hogy a Szolgáltatók a fogyasztási díjon felül termelési költségüket próbálják a legkülönbözőbb módon közvetlenül is áthárítani a Fogyasztókra. Pl.: az ELMÜ legutóbbi számláján áthárított a 8.200 forintos havi áramdíjon felül „pénzeszközök” címszó alatt, szénipari szerkezetátalakítási támogatás és kedvezményes villamos energiai támogatás címén 128 forintot. Rendszerhasználati díjak címszó alatt: átviteli-rendszerirányítási díj, rendszerszintű szolgáltatási díj, elosztói forgalmi díj, elosztói veszteség, sőt menetrend kiegyensúlyozási díj címeken további 5.248 forintot, és a 128 forintot kivéve minderre, természetesen rászámította még a 20% áfát is. Így a fogyasztásom alapján fizetendő havi 9.840 forint helyett a havi számlám fizetendő összege: 16.266 forint lett! Ez messze meghaladja a bejelentett áremelést! Melyik jogszabály alapján hárítanak át további működési költségeket, amikor a kihirdetett áramdíj már egyszer tartalmazza azokat!? Ha valamely jogszabály ezt megengedi, miért nem hoz megfelelő, világos törvényt a törvényhozás? Ki az igazi felelős ezekért a "balkáni" állapotokért?

Áthárított költségek?

Olvasónk arról számol be levelében, hogy az említett szolgáltató meghatározott termelési költségeit próbálja a fogyasztóra hárítani. Meg kell azonban vizsgálnunk, hogy az olvasónk által említett, számlán feltüntetett költségek valójában kit terhelnek. A villamos áram szolgáltatásához kapcsolódó díjakat és költségeket a Villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (VET) valamint a villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló 119/2007. (XII. 29) GKM rendelet határozza meg. A VET 35. § (1) bekezdése szerint a hálózati engedélyesek (szolgáltatók) a villamos energia átviteli és elosztóhálózatát rendszerhasználati díjak ellenében, szerződéskötési kötelezettség terhe mellett bocsátják a rendszerhasználók (fogyasztók) rendelkezésére. Ennek értelmében a szolgáltatók kötelesek szerződést kötni a fogyasztókkal, a fogyasztókat terheli azonban a rendszerhasználati díjak megfizetésének kötelezettsége.

­­

 Kapcsolóterem az ELMŰ egy új transzformátorállomásán.

A törvény rendelkezései szerint a szolgáltatók kötelesek arról gondoskodni, hogy a felhasználó részére a rendszerhasználati díjakat külön is tartalmazó, részletes számlát állítsanak ki. A VET 140. § (1) bekezdése értelmében a felhasználó a villamosenergia-vásárlási és hálózathasználati szerződés feltételei szerint megfizeti a villamos energia árát és a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat. Ugyanezen szakasz negyedik bekezdése azonban kimondja, hogy a villamosenergia-vásárlási szerződés úgy is megköthető, hogy a kereskedő, illetve egyetemes szolgáltató a villamos energia árában figyelembe veszi a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat is. E törvényhely szerint lehetőség van tehát arra, hogy a szolgáltató a villamos energia árába építse be a rendszerhasználati díjakat.

Rendszerhasználati díjak

A VET pontosan meghatározza azon rendszerhasználati díjakat, amelyeket a fogyasztó köteles megfizetni. A törvény 142 § (1) bekezdése szerint a villamosenergia-rendszer használatáért átviteli-rendszerirányítási díjat, rendszerszintű szolgáltatások díját, elosztási díjat, közvilágítási elosztási díjat kell megfizetni. Ezen felül további költségek is terhelik a fogyasztót: a törvény 147. §-a szerint a szénipari szerkezetátalakítási támogatást, valamint a külön jogszabályban meghatározott kedvezményes áru villamosenergia-ellátás támogatását a szolgáltató a rendszerirányítónak havonta megfizeti, majd továbbhárítja a rendszerhasználó (fogyasztó) felé.

­­

Jól kiszámolták...

A villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló 119/2007. (XII. 29) GKM rendelet részletesen meghatározza a díjak fajtáit és mértékét. Az elosztási díjakat taglaló ötödik paragrafusban találjuk az olvasónk által említett elosztói forgalmi díjat, elosztói veszteséget, és az elosztói menetrend kiegyensúlyozási díját is. A rendelet mellékletei pedig tételesen meghatározzák az egyes, fogyasztók által fizetendő díjak mértékét.

A jogszabályi rendelkezéseket vizsgálva sajnos meg kell állapítanunk, hogy a szolgáltató a törvény előírásainak megfelelően hárította át a nevezett költségeket olvasónkra. A jogalkotók tehát lehetőséget adtak a szolgáltatóknak arra, hogy jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva, azok „mögé bújva” olyan költségeket hárítsanak a fogyasztókra, melyeknek alapvetően a hálózat tulajdonosának és a szolgáltatóknak a gazdasági kockázati körébe kellene tartozniuk (elosztói veszteség). A szabályozás méltányossága így finoman szólva is megkérdőjelezhető, méltán adva okot a fogyasztói felháborodásra.

Forrás: www. fogyasztok.hu