Egységesedik a régió árampiaca - léptek a rendszerirányítók


Nyolc régiós villamosenergia-rendszer irányító szövetségre lépett, hogy fejlesszék Közép-Kelet Európa árampiacát, a kezdeményezésnek a Mavir is tagja. A lépést nem sokkal azután jelentették be, hogy a REKK tanulmánya megállapította: a régióban csak az országok közötti áramkereskedelem fejlesztése törheti le az áramárakat.

Új közös kapacitásallokációs irodát (Capacity Allocation Office - CAO) hozott létre nyolc régiós villamosenergia-rendszer iránytó, köztük a Mavir Zrt - jelentette be az utóbbi társaság.

A kezdeményezés lényege, hogy többek közt a szűk keresztmetszetek lebontásán keresztül hozzájáruljon Közép-Kelet Európa árampiacának fejlődéséhez: a németországi székhellyel létrehozott iroda 2009-től osztja majd ki az éves, havi és napi határkeresztező villamosenergia-átviteli jogokat és gondoskodik az elszámolásról.

Az aláíró TSO-k (Transmission System Operator, azaz rendszerirányító) között a Mavir-on kívül ott van az osztrák Verbund, a német E.On Netz, a szlovén Elektro Slovenije, a CEPS, a PSE Operator, a SEPS és a Vattenfall Europe is.

Mint ismeretes, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) legutóbbi tanulmánya szerint közép- és kelet-európai térség hét országának árampiacán (Ausztria, Csehország, Horvátország, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia) a nagy áramtermelő vállalatok jelentős piaci erőfölénnyel rendelkeznek, ami az egész régióban a versenyzői szint fölé emeli a piaci árakat.

A kutatók azt mondják, hogy a fent említett túlzott koncentráció a legtöbb országban a versenyzői szint fölé emeli a piaci árakat, a jelenlegi nettó átviteli kapacitás értéket használva a piaci árrés az ausztriai 2 euró/megawattórától a csehországi 44 euró/megawattóráig terjed, jellemző értéke 12-14 euró/megawattóra. Magyarországon ez az érték az átlagnak körülbelül megfelelő 10 euró/megawatt körül mozog.

A REKK szerint egy közös regionális piac, de legalábbis a szorosabb együttműködés az országok között segítene letörni a domináns vállalatok árfelhajtó képességét, aminek elsődleges forrása leginkább az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló román áram beengedése lehetne. Az is a megállapítások között van azonban, hogy teljes megoldást az integráció sem nyújtana, mivel az említett domináns szereplőknek még egy ilyen piacon is jelentős az erőfölényük, azaz a keletről érkező versenyképes kínálat figyelembevételével is a rövid távú egyensúlyi árak - az integrált versenyzői forgatókönyv áraihoz képest - másfél-kétszeres szintre állhatnak be.

Forrás: www.portfolio.hu