"Január elsejétől megindult a verseny a teljes egészében liberalizált magyar árampiacon" - fogalmaz a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, amely szerint a szabályozás alkalmas arra, hogy idén már csak finomhangolásra legyen szükség. Apró szépséghiba, hogy a szakértők szerint éppen az hiányzik, ami az egésznek értelmet adna: a verseny. A szabad árazás intézménye így több tízszázalékos drágulást hoz a gazdasági szereplőknek.

Egyértelműen sérülnek a magyar gazdaság versenyképességi szempontjai - válaszolta a piacnyitás sikerességét firtató kérdésünkre Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese. A nem lakossági és állami fogyasztók "minden jel szerint" 20-60 százalékos áremelkedésre számíthatnak - ezt már a KPMG könyvvizsgálati, adó- és üzleti tanácsadási cég írja. Így tehát például a magyar vegyiparnak óriási többletkiadásokat okoz az energiaszámla a régiós versenytárs lengyel cégekkel szemben, ahol a villamosenergia-költség hozzávetőleg a fele a magyarénak.

Mi az a htm?

A magánosítás idején született magánjogi szerződések arra kötelezik az erőműveket, hogy gyakorlatilag az összkapacitás 60-65 százalékát a Magyar Villamos Műveknek értékesítsék, ami gúzsba köti a még csak bimbózó szabadpiacot. A HTM-ek garantálnak egy bizonyos nyereségszintet is, vagyis ezek esetleges megszűntetése még az erőművek kárpótlási igényét is felvetheti. Az MVM, mint az egyedüli közüzemi nagykereskedő által az erőművek között 1995 és 1998 között kötött hosszútávú áramvásárlási szerződések 2010 és 2024 között járnak le. Az EU eljárást folytat a htm-ek ügyében, amelyek kimondottan piaclezáró hatásúak, hiszen ezeken keresztül a kínálat zöme egyetlen szereplőtől vásárolható. Az EU egyelőre csak vizsgálja a magyar helyzetet, de hamarosan állásfoglalás is várható - vélhetően nem éppen dicsérő hangvételű.

Pedig a liberalizáció egyik célja éppen a valódi (ár)verseny megteremtése lenne. Hogy akkor ki jár jól a "piacnyitással"? Annyiban a lakosság is, hogy egyelőre "csak" 10 százalék körüli tarifaemelést kell menedzselnie. A lakossági árakat ugyanis továbbra is fölülről ellenőrzik, a hatósági árazás megszűnésének időpontjáról nincs szó hivatalos forrásokban sem.

A GKM 3-4 éven belül számít valódi versenyre a lakosságot ellátó egyetemes szolgáltatói piacon. Tény, hogy Magyarországon a háztartások továbbra is olcsóbban kapják az áramot, mint a legtöbb európai országban, de ennek súlyos ára van, amit közvetetten a lakosság is fizet. Az itt visszafogott áremelést ugyanis a vállalkozások, cégek fizetik meg. Igaz, az áram mindenhol drágul, mivel azt nagyrészt még mindig az olaj ára határozza meg. A magyar ipari áramárak viszont még európai összevetésben is igen magasnak tűnnek, ráadásul a KPMG szerint ez a különbség tovább nőhet.

Késve és rosszul

A teljes piacnyitást az Európai Unió 2007. július elsejére írta elő, Magyarország ezt eleve féléves csúszással teljesítette - súlyos hiányosságokkal. A nem lakossági fogyasztók választási lehetősége ugyanis egy gyakorlatilag változatlan háttér előtt áll fenn: a hosszú távú áramvásárlási megállapodások (htm) továbbra is élnek - dacára annak, hogy már az előző gazdasági miniszter, Kóka János is kifejezte a megszüntetésükre irányuló szándékát.

A hazai kínálat döntő többségét pedig továbbra is a villamos művek kontrollálja. Az MVM saját erőművei (Paks, Vértesi Erőmű, gázturbinás erőművek), a htm-ek, és a kötelező átvételű villamos energia (ide tartozik például a megújuló forrásból termelt áram) révén domináns pozícióban van a nagykereskedelmi ármeghatározásban is. A nem lakossági fogyasztók számára tehát egyfajta kínálati verseny nélküli piacnyitás valósult meg - mondja Nagy Márta. A kapacitások árverésen való értékesítése pedig önmagában árfelhajtó hatású.

A liberalizáció egyelőre Európában is a térségi piacok kialakulásánál és a belső erőfölények mérséklésénél tart. Magyarországon még nemigen látszik annak az esélye, hogy valamilyen nagyobb régiós piacba tagozódva nagyobb kínálati verseny indulhatna. Nagyobb baj, hogy a belső viszonyok sem nagyon változtak, a hálózatüzemeltetést ugyanis nem sikerült elkülöníteni a termelő kapacitások irányításától. A hálózatüzemeltető (Mavir) az MVM leányvállalata - mondja Kaderják Péter, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) vezetője, a Magyar Energia Hivatal korábbi elnöke.

Igaz, más európai országban is meghatározó szerepben maradnak a korábbi monopol szereplők, de a magyar helyzet azért elég különleges, máshol ugyanis legalább sikerült a hálózatüzemeltetést és a termelést elválasztani. Európában kevés példa akad a magyar htm-ekhez hasonló problémákra is, talán csak Bulgária jár hasonló cipőben - mondja Kaderják.

Portugáliában két éve rendezték, Lengyelország pedig idén tavaszig kapott haladékot az uniós versenyszabályokkal össze nem egyeztethető megállapodások felbontására. A htm-ek fenntartása éppen a hatékonysági kényszer hiánya miatt igen sokba kerülhet. A felbontás miatt elvileg kérhetnek kárpótlást az érintett erőművek, de Kaderják szerint ezt az összeget "ab ovo kifizetik a fogyasztók" a htm-ek tovább élésével.

Az EU-ban három regionális nagykereskedelmi, országok közötti piac körvonalazódik - Magyarország egyikhez sem tartozik. Akár egy új, kelet-európai piac is létrejöhetne, egyelőre azonban ennek sincs jele. Pedig a szűkös hazai piacon értelemszerűen amúgy is kevesebb a lehetőség, ezért lenne fontos egy nagyobb, országok közötti piacra lépés - mondja Nagy Márta.

Az importkínálat jelenleg igen szűkös, ráadásul az olcsóbb szlovák és lengyel áram előtt ezek az országok lezárták a határokat, vagyis nem igazán lehet tőlük több villamos energiára számítani, mivel ott is szűkösek a kapacitások. Nehezíti az ügyet, hogy a regionális piac kialakítása egyúttal bizalmi kérdés is, hiszen megvalósulása esetén nem nemzeti vállalat, hanem egy közös rendszerirányító felügyelné a mondjuk magyar, szlovák, osztrák, szerb, román piacot.

Belátás vagy kényszer

A villamosenergia-törvényen (vet) tehát változtatni kéne, ez egyébként a gazdasági tárca szándéka is - mondta Ábrahám Gergely, a tárca szóvivője. A tovább élő kettős modell megreformálását vagy a politikai belátás, vagy az uniós eljárások fogják kikényszeríteni. A szakemberek szerint a htm-eket ki kéne dobni, a termelőket pedig versenyre kéne kényszeríteni.

Az erőműveknek közvetlenül kellene kínálatot nyújtani a kereskedők, felhasználók részére, ugyanis ez ösztönözne a hatékonyság növelésére; az áramárverések helyett pedig jobb megoldás lenne az áramtőzsde. Nem tudjuk, mekkora a jelenlegi hatékonysághiány, de vannak erőművek, amelyek több rendelkezésre állási díjat kapnak, mint amilyen értékben villamos energiát leadnak - és így is nyereségesek. Sajnos, az energiapiacon nincs olyan technológiai verseny, mint például a mobilkommunikációban, ahol gyakorlatilag a szolgáltatók versengése önmagában is egészséges versenyt teremtett - véli Nagy Márta.

A liberalizáció elvben a hatósági ár megszűnését vonná maga után, de verseny híján nem szabad a lakosságra szabadítani az árakat - mondja Kaderják Péter. A REKK egyébként tavaly év végén készített egy anyagot az idei évre várható árakról, és az a jelenleginél nagyobb verseny mellett úgy kalkulált, hogy az áraknak nem feltétlenül kellene elszabadulniuk. Most még nincs átfogó jelentés a piacra kényszerülő fogyasztók villanyszámláinak emelkedéséről, de a visszajelzések a KPMG-t igazolják. Egyes nagyobb cégek - jobb alkupozícióban - megússzák 20 százalék körüli drágulással, de vannak, amelyeket egészen kellemetlen meglepetés érhet.

Forrás: /www.origo.hu/