A január elsején bekövetkezett teljes piacnyitás ellenére is megmaradt a keresztfinanszírozás a magyarországi árampiac egyes fogyasztói csoportjai között, aminek változatlanul az ipari nagyfogyasztók, illetve a kis- és közepes vállalkozások fizetik meg az árát – derül ki az energiainfo.hu legfrissebb ágazati elemzéséből. A korábban sokat bírált kettős piaci modell csak formálisan szűnt meg, a korábbi közüzem más néven, más formában gyakorlatilag tovább él, átörökítve az előző évek ellentmondásait és feszültségeit.

A villamosenergia-piacnyitás Magyarországon meglehetősen sajátos módon történt 2008. január 1-jén. Egyrészt a vonatkozó uniós irányelv (2003/54 EK) által előírt határidőt fél évvel túllépte a teljes piacnyitás. Másfelől a fogyasztók szabad szolgáltató-választási joga meglehetősen elválik a piaci-gazdasági viszonyoktól. A lakossági és kis nem-háztartási fogyasztók részére nincsenek ajánlatadásra felkészülve a kereskedők, de értelme sincsen, hiszen a közüzemi kör jogutódjából kiszorult fogyasztók jellemzően jóval magasabb árakkal kénytelenek szembesülni a szabadpiaci viszonyok között. A nem-háztartási fogyasztók elvileg eddig is élhettek a szolgáltatóváltás lehetőségével, de a szabadpiac áralakulása nyomán sokan visszaléptek a közüzembe, így tavaly év végén a teljes fogyasztás kétharmadát képviselő jogosultak harmada vételezett a szabadpiacon.

A  fogyasztói választás elvi lehetőségének bevezetése nyomán a hosszú távú áramvásárlási megállapodások rendszere nem szűnt meg, így a volt közüzemi nagykereskedő jogi monopólium nélkül is meghatározó piaci tényező, ráadásul megnövelt nyereségelvárásokkal. Végeredményben a korábbi kettős modell piaci értelemben némi módosulással tovább él.

Jelen helyzet

A közüzemi szolgáltatás megszűnését követően az újonnan kialakított egyetemes szolgáltatás igénybevételére a háztartási fogyasztók jogosultak, továbbá a nem-háztartási fogyasztók 3x50 Amper (31,05 kW) csatlakozási értékig (utóbbiak közül a 3x25 Amper felettiek átmenetileg, az év végéig). A jelzett lekötött teljesítmény feletti fogyasztók kizárólag szabadpiaci kereskedőktől szerezhetik be a számukra szükséges mintegy 20 terawattóra energiát, a teljes hazai fogyasztás közel 60 %-át az év elejétől.

Árképzési mechanizmusok

Míg a rendszerhasználati díjak (átvitel, rendszerszintű szolgáltatások, elosztás) továbbra is minden fogyasztói csoportban hatósági maximált áras díjak, az energia díjának meghatározása eltérően alakul az egyetemes szolgáltatási és a szabadpiaci szegmensben.

Az egyetemes szolgáltatók által kötelezően felkínált termékcsomagok (általános egy (A1) vagy két zónaidős (A2), illetve - az előzőek valamelyikével párhuzamosan is - időszakos (B) árszabás) árának meghatározását miniszteri rendelet (115/2007 (XII. 29.) GKM rendelet) szabályozza. A meghatározott összehasonlító termékár felett a megújuló forrásból és kapcsoltan termelt energia kötelező átvétele miatti felár, illetve ugyancsak szabott árrés érvényesíthető. A tarifák módosítására vonatkozó javaslatukat negyedévente nyújthatják be az egyetemes szolgáltatók jóváhagyásra. Az első negyedévben a tavalyi utolsó közüzemi árakat átlagosan legfeljebb 9,8%-al meghaladó csomagdíjak alakíthatóak ki a lakossági fogyasztók számára. Így a normál A1 árszabás teljes (a szénfillér és az ágazati dolgozók kedvezménye különdíjait, illetve az ÁFA-t is magában foglaló) díja 43,21 Ft/kWh, a B árszabás 25,16 Ft/kWh.

A mérlegköri alapon szerveződő szabadpiacon menetrend alapú, illetve – a menetrendtől való eltérés kockázatát lefedő – teljes ellátás alapú szerződések energiadíjait a kereslet-kínálat viszonyai alakítják. Jellemzően éves kereskedelmi megállapodások fedik le az igényeket, a nagyobb fogyasztók saját erőművi termeléssel, illetve saját közvetlen importbeszerzéssel csökkentik a költségeket. Ebben a szegmensben az importárak emelkedése, a tüzelőanyagok áremelkedése, a széndioxid kibocsátási kvóta hatásai, valamint a regionális keresleti piac szívóhatása következtében hosszabb ideje jelentősen emelkedő ártendenciák mutatkoznak.

Végső soron az árnyomások korlátozott érvényesülése korábban a közüzemi, illetve mostantól az egyetemes szolgáltatási szférában a szabadpiaci szegmensre hárítja az emelkedő költségek és a nyereségelvárások árhatásait. A szabadpiacra kényszerülő fogyasztók keresletnövelő hatása változatlan kínálat mellett minden jel szerint 20-60%-os energiadíj emelkedéshez vezet. Ennek nyomán tovább nyílhat az olló a különböző fogyasztói kategóriák között, az európai átlagárakhoz viszonyított jelenlegi 20-30 euró/MWh eltéréshez képest, lefelé a háztartási fogyasztók javára, és felfelé az ipari fogyasztók rovására.

Nemzetközi és európai tendenciák

A külföldi piacokon az elmúlt időszakban mindenütt emelkedtek az áramárak, döntően a nyersolajárak jelentős emelkedésére visszavezethetően, továbbá a megújuló energiák támogatása és a klímavédelmi intézkedések következtében.

Európában ugyanakkor az uniós egységes belső piac létrehozásának folyamata egyelőre a kezdődő regionális nagykereskedelmi piacok kiépítésénél tart, miközben az iparági konszolidáció gyorsuló ütemben zajlik. 2009 előtt nem várható a harmadik liberalizációs csomag bevezetése, legfeljebb az uniós és tagállami versenyhivatalok keményebb fellépése a fúziókontroll, illetve kartellügyek során.

A villamos energia árát végső soron alakító tényezők közül 2008-ban az olajárak további növekedésére lehet számítani, a tavalyi 72-73 dollár/hordó éves átlagár várhatóan 85-87 dollár körül alakul. Ennek megfelelő mértékű földgáz árnövekedéssel lehet kalkulálni. A szén világpiaci árát (ARA) az előrejelzések a 100-130 dollár/tonna sávban várják. A kibocsátási kvótakereskedelem (EU ETS) második szakaszában idén 22-25 euró/egység árfolyam valószínűsíthető a határidős kereskedelem adatainak ismeretében.

Számolni kell továbbá az elhalasztott hálózatfejlesztési beruházások, illetve az erőművi selejtezések nyomán jelentkező kapacitáspótlási igények erősödő hatásaival is. A költségtényezők árfelhajtó hatása mellett a verseny árleszorító hatásai viszont kimerülni látszanak. Az európai áramtőzsdék határidős kontraktusai 60 euró/MWh zsinórárat és 80 euró/MWh feletti csúcsidei árakat jeleznek az év folyamán, amelyek megalapozottnak tűnnek, illetve tovább erősödhetnek.

Hazai kilátások

A tavaly lebonyolított, 2008-ra vonatkozó éves aukciók nyomán a hazai piac mérvadó árammennyisége beárazásra került, így drasztikus hatásokra nem kell számítani. Néhány tényező viszont a most ismert végfogyasztói árakat kisebb mértékben kedvezőtlenül alakíthatja.

A fentiek értelmében a szabadpiaci szegmens árai várhatóan komolyan kellemetlen meglepetést okoznak a közüzemből év elején kiszorult fogyasztóknak. Ezen túlmenően további emelkedést tartogathatnak azoknak a vevőknek, akiknek az év során kell megújítani szabadpiaci szerződésüket.

Az egyetemes szolgáltatás körében költségnyomást okozhat a megújuló és kapcsolt termelés kötelező átvétel keretében történő támogatásának fedezete. Igaz ugyan, hogy a kötelező átvétel elszámolásának új rendjében (zöld mérlegkör) a menetrendtartó képesség gyengesége hátrányosan befolyásolhatja az időjárásfüggő termelőket, ugyanakkor a támogatás kiterjesztése eddig nem kedvezményezett nagy kapcsolt termelőkre további finanszírozási igényt jelent az áramfogyasztói oldalon. Ide tartozik továbbá a szolgáltatói árrés kérdése, amennyiben az MVM-el újratárgyalt VEASz árak a vártnál kedvezőtlenebbül alakulnak. A jogszabályi felhatalmazás alapján a földgáz áremelés mértékének 25%-ával korrigálhatóak az egyetemes szolgáltatói árak, így a földgázpiaci importköltség nyomás a tavaszi gázdíj korrekció során valamilyen szinten érvényesülhet.

Ezeket a hatásokat áprilisban, illetve a következő negyedévekben várhatóan megpróbálják érvényesíteni az egyetemes szolgáltatók, ami - a vonatkozó politikai döntés függvényében – 3-6% között becsülhető áremelést jelenthet.