Törheti a fejét az MVM új vezérigazgatója, hogyan fogja kezelni azt a helyzetet, amelybe a politikai döntéshozók sodorhatják az ősz folyamán a vállalatát.

Nem elég, hogy az Európai Bizottság elmarasztaló határozatával felül kell vizsgálni a régóta vitatott hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyét, s a nemzetközi tőzsdéken soha nem látott magasságba emelkedtek a villamos energia beszerzési árai, a politika az egyetemes szolgáltatás szabályainak változásával újabb ólomsúlyt aggatott a hazai árampiac vezető cégének derekára.

Az Országgyűlés nyári utolsó munkanapján, a közfigyelem számára szinte észrevétlenül fogadott el módosító javaslatokat a villamos energia törvényhez. Optimistán azt is mondhatnánk, a parlament, leszűrve a liberalizáció első éves tapasztalatait, a versenyt erősítő intézkedésekkel kívánja még inkább piacvezéreltté tenni a szabályozási kereteket. Csak éppen hamar lelohad a lelkesedésünk, amint a záró rendelkezések között rábukkanunk egy első látásra aprónak tűnő módosításra, amely az egyetemes szolgáltatásra benyújtott igények jogosultsági körének változását tartalmazza.
A tavaly elfogadott törvény még abból indult ki, hogy fokozatosan csökken az egyetemes szolgáltatásra jogosultak köre, és ez a lényegében kvázi hatósági áras, piacidegen termék egyre inkább csak a lakosság számára marad fenn. A lakosság 2008 végéig élvezheti az egyetemes szolgáltatás szabályozott árainak előnyeit, míg a többi fogyasztó kénytelen szembesülni azzal, hogy a villamos energia piaci termék, annak minden előnyével és hátrányával. Jöttek azonban a „begyűrűző” emelkedő nemzetközi és hazai áramárak, és jött a jellemző magyar politikusi válasz. Szembeszállunk az áremelkedéssel, mert nem lehet kitenni a kisfogyasztókat és a közintézményeket az emelkedő villamosenergia-költségek hatásainak! És ahogy ez ilyenkor lenni szokott, változott a törvény: szeptember elsejétől az egyetemes szolgáltatás felső határa változik, és a kör ráadásul kibővült a közintézményekkel, közfeladatot ellátó szervezetekkel.

Mit jelent majd ez a gyakorlatban? Becslések szerint a teljes magyarországi villamosenergia-felhasználás legalább 10 százalékával nő meg az egyetemes szolgáltatás mértéke, így összesített részaránya megközelítheti az 50 százalékot. A villamosenergia-piac felét tehát lényegében kivonja a törvény a piaci logika alól, teret nyitva a politikai ármeghatározásnak. Ne felejtsük el, 2007 decemberében még jogszabályban is rögzítették, hogy az egyetemes szolgáltatási körben nem lehet több az emelkedés mértéke 9,8 százaléknál, miközben a szabadpiaci fogyasztóknak 30–50 százalékos emelkedéssel kellett szembesülniük!
A politikai ármeghatározás az idén sem fog elmaradni. Közvetlenül, vagy közvetetten nyilvánvalóan elhangzik majd a politikai megrendelés, ugyanúgy, ahogyan elhangzott tavaly, vagy ahogyan elhangzik a földgáz áránál, javasoljon bármit is a szakmai előterjesztő Magyar Energia Hivatal.

Mit tesz majd az egyetemes szolgáltatók fő áramellátója, az MVM-csoport? Azért, hogy számára ne okozzon tényleges veszteséget a politika jótékonykodó akciója, kénytelen lesz a portfóliójából további kedvező bekerülési költségű – magyarán hazai termelésű – energiát allokálni e célra. A szabadpiacnak meg marad, ami marad: a drágábban termelő hazai, illetve az emelkedő árú import beszerzésből összeállított portfólió. Ennek az átrendeződésnek pedig leginkább a gazdaság motorjának számító középvállalatok lehetnek a fő vesztesei, hiszen – szemben a legnagyobb fogyasztók politikai lobbi erejével, amely számukra lehetővé teszi a kedvezőtlen hatások mérséklését – a közepes méretű vállalatok nem rendelkeznek elegendő alkuerővel. A jelen helyzetben egyáltalán nem tűnik irreálisnak, hogy a GDP előállítása szempontjából kulcsfontosságú középvállalati szektor a 2009-es évet ismét 30 százalékos villamosenergia-áremelkedéssel kezdi. Kérdés, a gazdasági szereplők meddig készek tolerálni azt, hogy két év alatt sikerül villamosenergia-költségeiket európai összehasonlításban dobogós helyre felküzdenünk.

Az MVM sem tud jól kijönni ebből a helyzetből. Ha a legvalószínűbb forgatókönyv szerint úgy hajtja végre a politikai döntést, hogy olcsóbb portfólióelemeit az egyetemes szolgáltatásra tartja fenn, úgy a szabadpiaci fogyasztók benne fogják látni az újabb jelentős áremelkedések bűnbakját. Ha megpróbálja a szabadpiaci fogyasztókat és kereskedőket is viszonylag kedvező áron kiszolgálni, akkor elveszti jövedelmezőségét, ami pedig az Új Tulajdonosi Programot zászlóra tűző állami tulajdonosánál verheti ki a biztosítékot.

Legalább ilyen borús a kép, ha belegondolunk egy kicsit abba, hogy ez a politikai akció miként érinti majd a fő kedvezményezett közintézményi kört. Mert mit üzen mindez a változás azoknak a közszférában dolgozó lelkiismeretes intézményvezetőknek, önkormányzati szakembereknek, akik elhitték, hogy a villamos energia piacán a liberalizációs folyamat nem áll meg? Akik szabadpiaci tenderkiírásokkal, komoly szervezeti és hatékonyságjavító lépésekkel igyekeztek felkészülni a dráguló áram időszakának elkerülhetetlen eljövetelére? Azt, hogy a politika ismét a Pató Páloknak kedvezett. Hiszen minek is vesződjön egy önkormányzat vagy egy kórház komoly intellektuális kihívást jelentő hatékonyságjavító intézkedésekkel, tendereztetéssel? Sokkal egyszerűbb, ha jogszabályban válik jogosulttá olcsóbb áramra.

Számunkra meg nem nagyon marad más, mint a halovány remény, hogy a gazdasági törvényszerűségek előbb-utóbb erősebbnek bizonyulnak minden politikai akciónál. Csak kár, hogy addig még nagyon sok tanulópénzt fogunk megfizetni.

Forrás: www.fn.hu