Nem talált versenyjogi szabálytalanságot az Európai Bizottság a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt.-nél folytatott versenyjogi vizsgálat során, melynek részleteiről Gerse Károly, a társaság vezérigazgató-helyettese beszélt az mfor.hu-nak adott interjúban. A szakember a napokban zárul orosz-ukrán gázvita tanulságának tartja, hogy diverzifikálni kell a forrásokat a biztonságos energiaellátás érdekében.

- A napokban látott napvilágot az a közlemény, mely szerint az Európai Bizottság lezárta a versenyjogi vizsgálatot az MVM és leányvállalata, a Mavir ellen. Mit vizsgáltak a társaságnál?

- A versenyjogi vizsgálat vélelmekre alapult, melyek közül három témakört emelnék ki. Az egyik szerint az MVM visszatartott forrásokat a piacról, ezzel hátráltatva az árampiac fejlődését. A második szerint a társaság diszkriminatívan értékesített energiát, előnyben részesítve saját áramkereskedő társaságát. A harmadik szerint a rendszerirányító Mavir preferálta az MVM-et például a hálózatokhoz való hozzáféréseknél.

Meg voltunk róla győződve, hogy ezekben az ügyekben vétlenek vagyunk, így nem keltett meglepetést az eredmény sem. Ami az egyes vizsgált pontokat érinti, minden forrást, ami számukra hozzáférhető volt, a szerződési kötelezettségeinken felül a piacra vittünk, az volt az érdekünk, hogy ezeket eladjuk. Azért sem lett volna értelme visszatartani forrásokat, mert a piacnyitás kezdeti időszakában az MVM árbevételét a hatósági árszabályozás határozta meg, tehát a versenypiaci kínálat szűkítésével nem tudtunk volna nagyobb eredményt elérni. Érdemes megjegyezni, hogy az ügy adminisztratív módon lett lezárva, a Bizottság nem hozott határozatot, nem tett közzé semmilyen dokumentumot, és információink szerint nem is fog.

- A rendszerirányítás kapcsán létezik egy EU-direktíva, mely szerint a tagállamok kötelesek átviteli rendszerirányító kijelölésére, amely az átviteli hálózat üzemeltetéséért és a rendszer szabályozásáért is felelős. Ezzel szemben az egyszer már leválasztott Mavir 2006 januárjában visszakerült az MVM kötelékébe. Ez nem jelentett problémát?

- Nem, miután a szétválasztásnak több fokozata van. Az eredeti, 1998-ban hatályba lépett direktíva szerint megengedett volt, hogy egy cégcsoporton belül legyen a rendszerirányító, a termelő és a kereskedelmi funkció, ám ezeknek elkülönített számviteli rendszert kellett alkalmazniuk. Ez az úgynevezett számviteli szétválasztás. A következő fokozat, mely Magyarországon is működik, és teljes mértékben megfelel az uniós előírásoknak, a jogi szétválasztás. Ebben a felállásban a kereskedelem, a termelés és a rendszerirányítás jogilag elkülönített vállalatokban valósul meg, a tulajdonos azonban lehet azonos. A harmadik változat a legszigorúbb, amikor teljes tulajdonosi szétválasztás is történik, ám ennek bevezetése (a tavaly decemberi Európa Tanácsi megállapodások alapján) nem lesz kötelező.

- A Mavirnak ugyanakkor mégis az MVM a tulajdonosa, ilyen módon nem volna lehetősége korlátozni a versenyt?

A jogi szétválasztásnál is működik az a rendszer, mely szerint a rendszerirányító operatív ügyeibe - például, hogy kinek ad határkeresztező jogot, kitől vesz tartalékot – a tulajdonosa nem szólhat bele. Minden döntésről, annak körülményeiről nyilvántartást kell vezetni. Természetesen a tulajdonosi elvárásokkal összefüggő kérdésekben a tulajdonos dönt, így meghatározhatja, mekkora eredményt kell elérni, de ezt úgy kell elképzelni, mint egy befektetést. Minősítheti saját leányvállalatát és megmondhatja, milyen megtérülést vár el a befektetett vagyontól, és mennyit fordíthat beruházásokra ennek megvalósulása érdekében.

A hazai rendszerirányító versenysemleges működése szempontjából három dolog lehet kényes. Az egyik a határkeresztező kapacitások kiosztása, mely a piacnyitás kezdete óta teljesen transzparens módon, aukciók keretében történik. Az ajánlatok névtelenül, számozva érkeznek, aki ott nyer, az kapja meg a jogot.

A második, hogy kitől vesz a rendszerirányító például szabályozó kapacitást. Egyértelmű, hogy onnan tudja megvenni, ahol van, de azt piaci ajánlatok alapján szerzi be. Hogy ezt az MVM-en keresztül vásárolja meg a Mavir, vagy közvetlenül az erőműtől, ez teljesen mindegy, mert amíg a hosszútávú szerződések (htm) éltek, az MVM szerepe csak a közvetítésre korlátozódott, hiszen az ár nem változhatott közben. Hiába is részesítették volna előnyben az MVM-et, az nem járt volna anyagi haszonnal vagy a piac torzításával.

A harmadik kényes kérdés pedig a hálózatfejlesztés ügye. Fel sem merülhet, hogy az MVM beleszólna, milyen elvek szerint fejleszti a Mavir a nagyfeszültségű hálózatot, hiszen az szigorú szakmai sztenderdek alapján, az Energia Hivatal jóváhagyása és egyéb hatósági kontroll mellett történik. Ez ellenkező esetben is igaz: ha egy, a hazai piac számára fontos összeköttetés – például az északi határmetszék harmadik távvezetékkel történő bővítése – késlekedik, annak nem az MVM az oka, hanem a másik érintett fél érdektelensége.

- A htm-ek kapcsán ugyanakkor 2008 júniusában ugyancsak a Bizottság jogellenesnek minősítette a Magyar Villamos Művek és az erőművek közötti megállapodásokat. A mostani vizsgálat viszont a htm-ek kapcsán sem tárt fel jogsértést.

Két különböző vizsgálatról volt szó. A most lezárt ügy nem a htm-ek versenypiaccal való összeférhetőségével foglalkozott, így nem is állapíthatott meg visszaélést a szerződések kapcsán. A htm-történet egy korábbi ügy, amely az EU csatlakozás, 2004 május elseje óta került előtérbe. A versenypiaci feltételrendszerben ugyanis az állami tulajdonú társasággal kötött hosszú távú, piactól független árazású szerződések tiltott állami támogatást tartalmazhattak. Ez egy nagyon bonyolult ügy volt.

- Miért jelentettek a szerződések tiltott állami támogatást?

A bizottság megítélése szerint a kérdés lényege, hogy az MVM teljes mértékben állami tulajdonban van. A tiltott támogatás pedig azért merülhetett fel, mert az erőművek bevétele - azaz, hogy megkapják a szabott díjak szerinti összeget - garantált volt. Az ár, melyet az MVM az erőműveknek a szerződések szerint fizetett, esetenként nagyobb volt, mint a piaci ár. Emellett különféle kockázatokat (például a gázár vagy az adók emelése) egyszerűen átháríthatták, így a határozat szerint a megállapodások mentesíthették az erőműveket bizonyos, számukra hátrányos piaci kockázatok alól.

- Ugyanakkor ezek a szerződések az uniós szabályokat figyelembe véve továbbra is élnek, miután újratárgyalták és újra megkötötték őket. Nem lett volna jobb versenyeztetni a termelőket?

Sajnos a szerződéses rendszer hátteréről, hasznáról nagyon keveset beszélünk, de tény, hogy ezek biztosították a stabil energiaellátást. Ha a régióban forráshiány van, a termelők oda értékesítik a megtermelt áramot, ahova akarják, olyan áron, ahogy el tudják adni, tehát nem garantálják az ország villamosenergia-ellátását, az árak kiszámíthatóságát.

Másrészt a piacnyitás elején, 2004 előtt sok többletkapacitás volt a piacon, most viszont épp ellenkező a helyzet. Nem véletlenül merült fel - az EU rosszallása ellenére - , hogy a szlovákok a nemrégiben leállított bohunicei atomerőművet újra üzembe helyezik. Látni kell, hogy jelenleg nincs olcsó szabad forrás a régióban. A szerződések ellátásbiztonságot jelentenek, mind fizikai értelemben, mind az árak tekintetében.

Az MVM a szerződések újratárgyalásakor szem előtt tartotta, hogy egy meghatározott mennyiségű – biztosan a hazai fogyasztók ellátását szolgáló – portfólió egyben maradhasson. A korábbi hozzávetőleg 33 TWh mennyiségből 21 TWh maradt meg így az MVM-nél. Nem csak htm-ek szűntek meg, hanem importszerződések is ellehetetlenültek.  Ez a mennyiség azonban biztosítja, hogy a 13 TWh nagyságrendű egyetemes fogyasztói piacot – amelybe a teljes lakossági fogyasztás, a közintézmények (kórházak, iskolák) és az egészen kis vállalkozások tartoznak– minden körülmény között el tudjuk látni. A maradék pedig a hazai nagyfogyasztók, a fogyasztókat kiszolgáló kereskedők biztonságosabb ellátását szolgálhatja.

Ritkán esik ugyanakkor szó arról, hogyan is épül fel a sikeres nyugati társaságok működése – amelyek egyébként évek óta jelen vannak a magyar piacon. Számtalan példát lehetne említeni a német RWE-től kezdve a spanyol Iberdolán át a francia EDF-ig vagy az osztrák Verbundig. Ezeknek a társaságoknak vannak erőműveik, és vannak fogyasztóik, amelyeket ellátnak. Saját fogyasztóik ellátásbiztonságát saját erőműveikből tudják garantálni. Ezt a mintát követi a kis tigrisként is emlegetett, gyorsan növekvő cseh CEZ is.

- Ezen az úton indult el az MVM is. Önök is részt vesznek erőművi beruházásokban, és tavaly az Elműben és az Émászban is részesedést szereztek.

Igen, az MVM elindult egy integrált működés felé, ám ez nem előzmény nélküli. Az MVM Partner, mely eddig lényegében nagyfogyasztói viszonteladó volt, kampányt indított a kisebb fogyasztók megszerzése érdekében. Ennek a stratégiának a magyarázata a kockázatok minimalizálása: vannak fogyasztóink és erőműveink is, ezek kockázata pedig kiegyenlítheti egymást. Stratégiánkban az ellátásbiztonság és az árstabilitás (kiszámíthatóság) elérése és a mindezekben meglévő kockázatok minimalizálása a legfőbb cél.

- A mostani orosz-ukrán gázvita miatt mennyire került veszélybe az ellátásbiztonság? A gáz ugyanis nem csak a fűtés, de az áramtermelés szempontjából is az egyik legfontosabb forrás lett.

A biztonságos ellátáshoz több lábon kell állni. Ma a hazai termelés mintegy 40 százalékát biztosítja a Paksi Atomerőmű. A szénerőművekből nagyjából 12 százalék származik, tehát a termelés több mint 40 százaléka gázbázisra épül. Ebbe beletartoznak a nagy erőművek, melyek csak villamos energiát termelnek, de van számos kisebb gázmotoros egység is, melyek a villamos energia mellett hőszolgáltatást is biztosítanak.

A mai egészségtelen szerkezetet meg kell változtatni, ez nem fenntartható. Ugyanakkor minderre megvan a szándék is, hiszen a kormány tavaly novemberben döntött a megújuló energia stratégiáról, melyben lefektették, hogy 9,4 TWh energiát megújuló forrásból kell előállítani. Ez részben kiszorítja a régebbi gázerőműveket, illetve a rosszabb hatásfokú szénerőműveket. Mindez már jóval kiszámíthatóbb rendszert teremt. Természetesen a megújulók között  vannak kevésbé tervezhető források (például szélerőművek), de ezek rendszerbe illesztésére létre lehet hozni például integrált mikro rendszereket. Ha azonban csökkenteni akarjuk energiafüggőségünket és a széndioxid-kibocsátást, akkor nincs más megoldás, mint az egész energiarendszer átalakítása.

- A környezetvédők egy másik energiaforrást is előszeretettel támadnak, az atomenergiát. Eközben az energetikai szakértők egy csoportja azt hangsúlyozza: nem csak, hogy meg kell hosszabbítani a Paksi Atomerőmű üzemidejét, de új blokkok építése is szükséges. Az MVM szerint kell-e az atomenergiát fejleszteni?

Arra már korábban döntés született, hogy Paks élettartamát meg kell hosszabbítani.  Nyilvánvaló, hogy ez politikai döntés egyben, de ha figyelembe vesszük az atomerőmű szerepét a hazai energiaellátásban, akkor annak igazából nincs alternatívája. Hosszú távon azon kell gondolkozni, hogy az energiahatékonyság lényeges javulása ellenére az ország villamosenergia-igénye növekszik, miközben a széndioxid-kibocsátást mindenképpen csökkenteni kell. Mivel lehet ezeket teljesíteni? Tudunk-e például több megújuló energiát beilleszteni a rendszerbe - ha nem tudunk, akkor vegyünk-e több gázt?

Az első eset csak szélerőművek és a szükséges energiatározók erőltetett létesítésével lenne kivitelezhető. A második megoldás pedig nem eredményezné a CO2-kibocsátás elvárt csökkentését. A gazdasági oldalt nézve az atomerőmű a legolcsóbb, legalább 20 százalékkal kisebb ráfordítással állítható elő ilyen módon az energia. A hagyományos erőművekkel szemben nincs CO2-kibocsátása. Nem elhanyagolható a jövőre nézve az sem, hogy az úgynevezett harmadik generációs reaktorok biztonsági, technikai színvonalát rendkívüli mértékben feljavították, a korábbiakhoz képest tovább csökkent a környezetszennyezési, illetve a baleseti kockázat. Tehát az esetleges új blokk vagy blokkok építésénél már nálunk is ezzel a biztonságosabb erőműtípussal lehet számolni.

Ha figyelembe vesszük, hogy a kőolajkészletek néhány évtizedre elegendőek, és a kereslet a gyorsan fejlődő népes nemzetgazdaságok (Kína, India) miatt várhatóan jelentősen tovább fog növekedni, stratégiailag is érdemes olyan villamos energia előállítás mellett dönteni, mely nem szénhidrogénbázisra épül.

- Az atomenergia nem jelent további problémát az orosz függőséget illetően?

Nem. A paksi atomerőmű bevált, más EU-tagállamban is üzemelő orosz konstrukció, a létesítésre nemzetközi együttműködésben került sor. A kiváló minőségű fűtőelemeket valóban Oroszországból vásároljuk, de van más beszerzési lehetőség is, így amennyiben váltani kellene, lenne alternatíva.

Egy új reaktor építésekor pedig több lehetőség közül lehet majd választani: a világon ma mintegy féltucatnyi gyártó kínál megfelelő engedélyekkel, referenciákkal rendelkező konstrukciót.

www.mfor.hu